Horváth Tomi elárulta, milyen a kapcsolat közte és apja között: “Nem félek szembenézni az igazsággal”

Az elmúlt napokban újra a figyelem középpontjába került Horváth Tomi édesapjával való kapcsolata. Az énekes és apja jó pár éve nem áll szóba egymással.

Legutóbb a Blikk szólaltatta meg Horváth Tamás édesapját, Horváth Jánost, aki az újságnak az alábbi mondatokat nyilatkozta:

„Elfordítja a fejét a fiam, ha meglát. (…) Legutóbb három-négy hónappal ezelőtt próbáltam hívni, de fel sem vette a telefont. (…) Nekünk nincs szükségünk a pénzére. Neki azonban egyszer szüksége lesz a családjára” – mondta az édesapa a lapnak.

Horváth Tomi sem maradt adós a válasszal, közösségi oldalán hosszú posztban írja le, mit gondol erről a helyzetről és édesapjáról. Horváth Tamás a poszt végén külön kérte a sajtót, hogy írását teljes terjedelmében közöljék, mi pedig eleget teszünk a kérésének. Íme Horváth Tomi gondolatai:

“Tévképzetek.

10 éve lassan, hogy a feleségemmel együtt élek. 3 éve, hogy édesapámmal nem tartom a kapcsolatot. Valójában Andinak volt köszönhető, hogy egyáltalán ennyi ideig próbálkoztam apámnál. Nem ment. Nem akartam. Én, Horváth Tamás elengedtem. A felelősség az enyém. Nem másé. Andi többször kért rá, hogy legyek türelmes, próbáljam elfogadni úgy, ahogy van. Nem ment. Nem tudtam. Van az a helyzet, amit úgy gondolom nem kell már elfogadni, nem kötelező. Mérgezni magamat, boldogtalanná tenni az életemet azért, hogy megfeleljek a normáknak, hát nem.

Elsősorból láttam milyen az amikor egy boldogtalan élet véget ér. Nem szép csak mondom. Csúnya, rohadt csúnya. Édesanyám egész életében boldogtalan volt, stresszes. Nem kell orvosnak lenni, hogy tudjam a stressz a kedvenc fűszere a ráknak. A rák, ami szépen lassan elvégezte a dolgát. Megfogadtam, hogy már pedig én boldog életet élek. Olyat, amiben nem lesznek megfelelési kényszerek; apák, testvérek, televíziós vezetők, rajongók, megmondó semmit nem tudó kommentelők, újságíróknak nevezett lények, főszerkesztők és még sorolhatnám kik vagy mik felé. Ebből nem kérek többé. Írni fognak, mert kattintanak és megveszik. Sokan. Erre van igény. Nem probléma elfogadom. Azt is elfogadom, hogy az élet nekem olyan szülőt adott akinél az irigység nagyobb mint a szeretet. Azt is elfogadom, hogy édesapám alapot ad annak, hogy a fiát és annak feleségét bántsák. Mert úgy érzi az ő egójának ez így jó. Jól esik. Essen. Én tisztelem őt ennek ellenére is annyira, hogy nem kezdem el az érem másik oldalát felfedni. Mert a családi problémák, a családra tartoznak, nem szennylapokra, ismeretlen érzéketlen kommentelőkre akik semmit sem tudnak, csak mások életében vájkálni, a sajátjukba pedig bele sem mernek gondolni mert annyi benne a szar. Igen ez a legkifejezőbb szó. Szar. Én hálás vagyok édesapámnak mert a zenei pályát mellette kezdhettem el. Azért még hálásabb, hogy megmutatta nekem milyen édesapa ne legyek. Milyen ember ne legyek. A család nekem nem szent ha dől belőle a hazugság. Azért, hogy apám és köztem a kapcsolat így alakult, én és ő a felelős. Ketten. Nem egy harmadik személy, aki nem mellesleg az utolsó pillanatig próbálta elkerülni az elkerülhetetlent. Egy férfi vállalja a felelősséget. Milyen férfi az aki másra hárítja? Mindegy ÉN vállalom. A kezdetek óta erről írom a dalaimat. Önazonosság. Nem félek szembenézni az igazsággal. Ha az igazság az, hogy egyenesebbnek érzem azt ha nem köszönök akkor bizony én többet nem köszönök. Mert mosolyogva integetni, nagyobb hazugság.

Mindenhol, kezdve a sajtóval a bűnbak a feleségem volt. Rohadt nagy szerencse, hogy olyan erős nő, hogy ezeken a koholmányokon csak nevet, konkrétan poént csinál belőle. Tudja, hogy nem inge és nem is veszi magára. Egy igazi nagybetűs NŐ és hisz magában. Már akkor is hitt a kapcsolatunkban amikor egy ruppótlan senkiházi voltam. Együtt felépítettük azt, amit ma boldog kiegyensúlyozott párkapcsolatnak nevezünk. Rengeteg munkánk volt benne és tudjuk, hogy ezen a Földön a mi életünkben nem születik meg olyan lény aki ezt szétszedheti. Ha valakinek itt az oldalamon csípi a szemét az amilyen vagyok, vagy a posztjaim, kövessen ki bátran. Mert fogok még változni sokat. Erősebb, határozottabb leszek és mindenkinek ezt fogom átadni a dalaimmal.

Táncoljon veletek a Világ.”

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!