Így tanította móresre a parasztbácsi a beképzelt, gőgös ügyvédet

“Egy jól menő ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra.

A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.

– Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! – kéri az ügyvéd.

– Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az
enyém! – mondja az öreg.

– Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide, akkor leperelem magáról még a gatyáját is – fenyegetőzik az ügyvéd.

– Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a “három rúgás törvénye” szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?

– Az mit jelent?
– Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja.

Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja:
“Ezt a rozzant öreget kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot.”

Szóval, belemegy. Az öreg kezd. Nekiszalad, és egy
akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.

A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet. A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.

Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
– Na, forduljon meg, most én jövök!

Az öreg megpödri a bajszát:

– Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!”

Ügyes, igaz?