Így szólt hozzám a lányom: “Anya, végre nyugdíjas lettél, tudsz vigyázni az unokákra!” Nem maradtam adós a válasszal:

Egyik idősebb hölgyolvasónktól, Zsuzsától kaptuk ezt a történetet, nagyon tanulságos, úgy gondoltuk, megosztjuk veletek:

Ezt írja Zsuzsa: “Már így is 5 évvel tovább dolgoztam, mint kellett volna, de úgy voltam vele, hogy kell egy kis tartalék.

Így nyugdíjasként is napi szinten bejártam a munkába öt éven át. Most végre igazából nyugdíjba mentem.

A lányom és a vejem rendezett nekem egy kis ünnepséget, most, hogy tényleg jönnek a jól megérdemelt nyugdíjas évek.

Meg is hatódtam a kedves gesztustól, de a fiatalok hamar elrontották az örömömet.

Miután koccintottunk, így szólt hozzám a lányom: “Anyu, de jó, hogy nyugdíjba mentél, most végre vigyázhatsz az unokákra!”

Kellemetlen hideg futott végig a hátamon a lányom kijelentését hallva. Nem erre számítottam.

Félreértés ne essék, nagyon szeretem az unokáimat! Van egy 8 éves kislány és egy 5 éves fiúunokám. Sokat vagyok velük már így is.

De az nem azt jelenti, hogy ezentúl nekem kéne rájuk vigyáznom csak azért, mert nyugdíjas vagyok.

Attól, hogy lassan 71 éves leszek, még nekem is vannak terveim. Szeretnék végre utazni! Még sosem láttam a tengert.

Szeretnék végre időt szánni magamra! Olvasni, kertészkedni. Új barátokat szerezni. Élvezni a jól megérdemelt pihenést.

Annak idején én vigyáztam a lányomra a férjemmel. Mi teremtettük elő a pénzt, hogy egyetemre mehessen.

Mondtam is a lányoméknak: Most rajtatok a sor, hogy vigyázzatok a gyerekeitekre!

Én is sokat leszek velük, segítek, ha tudok, de hogy rájuk áldozzam a teljes nyugdíjas életem, az ki van zárva.

Nem esett jól nekik a válaszom, de remélem elgondolkodnak rajta és megértik – írja Zsuzsa.

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!  

(Képünk illusztráció)