Síri csend lett a teremben: megrázó verset szavalt utolsó fellépésén Mezey Mária

Mezey Mária korának egyik legkiemelkedőbb színművésze volt. Betegsége fájdalmasan korán véget vetett színészi pályájának. A 70-es évek közepétől jobbára ágyhoz kötötten élt, és oxigénpalackra volt szüksége. Hangja tönkrement, állandóan fulladt.

Noha akkor már 10 éve nem lépett színpadra, 1980-ban Vitray Tamásnak mégis sikerült rábeszélnie, hogy vegyen részt a veszprémi tv filmszemle gálaestjén. Verset szavalt.

Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című költeményét választotta. A vers témája nem igazán illett a kor viszonyaihoz, de Mezey nem törődött vele.

Nem törődött ő semmivel, csak állt hosszú, fehér ruhájában és szavalt. Hirdette a békét, a könyörületet. A Gondviselés erejét, higgyen bármiben is az ember.

A fellépést követően még néhány mondat erejéig magához ragadta a szót, hogy elmondja utolsó üzenetét: hogy hisz a csodákban, és noha már állni, és menni is alig tud, a szeretet erejének engedve mégis eljött. Mert a szeretet a legfontosabb.

Ha neked is sokat adott ez a felvétel, oszd meg barátaiddal is!